László Mária szerepe a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége létrehozásában
László Mária szerepe a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége létrehozásában
1946-ban a Kommunista Párt elméleti folyóiratában megjelent egy elemzés, amely arról értekezett, hogy a szovjet mintára Magyarországon is meg kell teremteni a cigányság nemzetiségi jogait. A szerző azzal érvel emellett, hogy a Szovjetunióban a cigány nemzetiségnek már kifejlett kulturális intézményei és irodalma van, holott feleannyian vannak, mint Magyarországon. E felvetés ellenére a Magyar Kommunista Párt egészen 1957-ig nem foglalkozott a „cigánykérdéssel”. Az első állami intézkedés 1957-ben történt, amikor létrehozták a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségét. A rendelkezésre álló források alapján egyértelműen megállapítható, hogy nem politikai körökben fogalmazódott meg először egy cigányokkal foglalkozó szervezet szükségessége, hanem cigány értelmiségi kezdeményezés volt. László Mária – a Cigány szövetség első főtitkára – már 1954. augusztusában levélben fordult a Budapesti Pártbizottsághoz, melyben a cigányság problémáival foglalkozó szerv, speciális bizottság létrehozását kérte. 1956. január 9-én a Minisztertanácshoz nyújtott be egy feliratot. Ebben egyértelműen a cigány nemzetiségi szövetség létrehozását sürgeti. A magyarországi cigányság történetének rövid összefoglalása után a többi nemzetiséggel hasonlítja össze a helyzetüket. „ Mélyen hiányolom, hogy amikor nemzetiségről, kisebbségről vagy néptöredékről beszélünk, nem történik sehol említés és intézkedés a cigány néptöredékről.(…) Amíg hazánk területén a nemzetiségek már a szocialista államelmélet gyakorlatának megfelelően gazdasági, politikai és kulturális egyenjogúságot élveznek, addig a cigány néptöredék ezen intézkedésekből ismét kimaradt.” László Mária sérelmesnek tartja a hivatalos nyelvhasználat, az oktatás igénybevételének lehetősége, az anyanyelvi oktatás óvodákban, iskolákban, a cigány nyelvű sajtó, a kulturális értékeik elismerése és fejlesztésének hiányát, valamint a megkülönböztető és diszkrimináló lakossági és hivatalos megnyilvánulások elleni védelem elmaradását.
László Mária jó politikai érzékkel a cigányság különböző rétegeinek egybehangzó akarataként terjeszteni elő kérését. A hatalom számára legalább is úgy tűnhetett, hogy kialakulóban van egy, a különböző cigány rétegek közötti konszenzuson alapuló önszerveződés, mely képes megfogalmazni saját érdekeit, követeléseit, s amelynek szálait László Mária tartja össze.
A Cigány szövetség megalakulását két tényező befolyásolta. Egyfelől létrejött 1957-ben a Művelődési Minisztérium Nemzetiségi Osztálya Vendégh Sándor támogatásával, aki támogatta a Szövetség létrehozását. Másrészt leginkább László Mária, cigány értelmiségi kezdeményezésének volt köszönhető. Megalapítható, hogy László Mária szervezkedésének és a cigányokkal foglalkozó felső szintű szervezet létrehozásának igénye (érdeke) hívta életre a Cigány-szövetséget, melynek vezetője 1957-ben László Mária lett.
A Cigány-szövetség nem érdekvédelmi szövetség volt, hiszen feladata az alapszabály szerint annak elérése volt, hogy „a cigányok a népi demokratikus államrend hasznos tagjaivá váljanak”. Azonban más szervezet nem volt és a sérelmet szenvedett romák tömegesen László Marihoz mentek panaszaikkal, akiket az elhivatottsága miatt nem küldött el. A Szövetség az érdekvédelmi tevékenysége mellett megpróbált a cigány szokásokra, hagyományokra támaszkodni. László Mária tervei között szerepelt több kulturális intézmény létrehozása. A Cigány-szövetség neve azt sugallta, hogy elsősorban a fő célkitűzései között a kultúra fejlesztése, ápolása szerepel, ami eleinte így is volt. László Mária kiemelten kezelte a cigányzenészek ügyét. Tervei között szerepelt egy cigány színház létrehozása és egy magyar cigány népi együttes felállítása is, melyek végül csak álmok maradtak. Az államapparátus szemében László Márai nagyon gyorsan „rossz választásnak” bizonyult, mert a politika vezetés véleménye szerint elindult a cigányság etnikai tudatosodása. Emiatt leváltották a szövetség éléről. 1961-ben végleg felszámolták a Szövetséget. „A Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége nem alkalmas arra, hogy a cigányság átnevelésében jelentős szerepet töltsön be”.
Az MSZMP KB Politikai Bizottságának határozata a cigány lakosság helyzetének megjavításával kapcsolatos egyes feladatokról (1961. június 20.) leszögezte, hogy a cigányok nem tekinthetők nemzetiségnek. Ez a kérdés egészen a rendszerváltásig többé fel sem merülhetett.
Forrás: Sághy Erna Cigánypolitika Magyarországon az 1950–1960-as években. In.
Körtáncfüzetek. Magyarországi cigányok. Budapest. 1998.
Dubcsik Csaba: A magyarországi cigányság története. Osiris. 2009.