A Fővárosi Cigány Önkormányzat Rézműves Melindát javasolja a FROKK-Romano Kher élére- Hidvégi B. Attila írása (RomNet)
Forrás: HBA-RomNet; Fotó: merce.hu
Cigány ház, Még fel se kelt a Nap, máris sötét viharfelhők gyülekeznek az égen, hogy megakadályozzák a világosságot, a megújulás előretörését.
Így jellemezhető a FROKK-Romano Kher körüli mostani műbalhé. Egy alapvető tényt viszont sokak nem akarnak meglátni: elindult a változás a fővárosi roma közéletben, és most végre pont kerülhet egy olyan ügy végre, ami miatt 10 éve folyamatos a felháborodás. Személyes sértődöttségeket, politikai és gazdasági érdeksérelmeket lehet tapasztalni mindebből, ezért megpróbáltam meglátni a fényt a viharfelhők között, és eljuttatni nektek is.
Hogy világosan lássuk: a Romano Kher igazgatói posztjára hosszú tépelődés és vita után a Fővárosi Közgyűlés kiírta a pályázatot, amelyre 5 jelentkező akadt: Szénási Szilvia, Rézműves Melinda, Csorba Zoltán, Csendes József, és az eddigi igazgató, Kathy Horváth Lajos. A pályázók anyagait egy 9 fős szakmai bizottság értékelte, majd személyesen interjúk során meg is hallgatta. Mindezek alapján a felkért bizottság 2 személyt: Szénási Szilviát és Rézműves Melindát találta alkalmasnak az igazgatói poszt betöltésére, és a bizottság ezt a két pályázót mindenféle rangsorolás nélkül javasolta a Fővárosi Roma Önkormányzat közgyűlése elé. Még egyszer: a bizottság nem rangsorolta a két jelöltet, így valótlanok azok a híresztelések, hogy első helyen ezt, vagy azt a pályázót jelölte, továbbította volna.
A Fővárosi Cigány Önkormányzat közgyűlése elé ezek alapján került a két pályázó neve. Az FCÖ 7 tagú közgyűlésén 6 képviselő jelent meg, de az egyik képviselő már a napirend elfogadásakor elhagyta az ülést, így a testület 5 tagja hozta meg a döntést titkos szavazással. A döntés eredményeként 4 szavazatot kapott Rézműves Melinda, 1 képviselő pedig tartózkodott a döntés meghozatalakor. Az FCÖ élve a törvényi lehetőségeivel, az egyetértési jogával, Rézműves Melindát javasolta a Fővárosi Közgyűlésnek a Romano Kher igazgatói posztjára, amelyet közgyűlési döntéssel megerősítve juttatott el a fővárosi vezetéshez.
Az FCÖ tehát a törvény adta lehetőségeivel élve a két jelöl közül választott, és döntött. A törvény szerint ugyanis a nemzetiségi önkormányzat egyetértése nélkül nem lehet kinevezni ilyen megbízatásra senkit. A két jelöltet a bizottság javasolta a közgyűlés elé, a pályázati kiírás feltételei és a szakmai értékelések alapján. Ebben nincs politikai mutyi. A fővárosi közgyűlés novemberben dönt és a pályázat alapján január elsejétől az új igazgató elkezdheti 5 éves megbizatását. Az FCÖ végre maga is változást akart, és bátorságot is mutatott ebben!
Érzékelem a politikai nyomásgyakorlást, és azt is látni vélem, hogy ezzel a döntéssel különféle érdeksérelmek állhatnak a háttérben. A Romano Kher intézményének számos előnye segíthetné a különféle érdekeket, nemcsak az ingatlan, az évi közel 100 millió forintos működési támogatás, hanem a közéleti és politikai befolyás és beágyazódás is. Számtalan lehetőséget rejtene magába ez a lehetőség, hogy az ezerfelé szétzilált fővárosi közösséget összefogja, de szerintem ez az intézmény nem egy háttérhatalom megteremtésére, vagy életben tartására lett létrehozva.
Sajnálom, hogy a legutóbbi közmeghallgatáson és fórumon felvetett javaslatom nem teljesült, így a döntés előtt nem ismerhettük meg a pályázók anyagait. De más esetekben sem mindig nyílik ilyenre lehetőség.
A törvényesség szempontjára vonatkozó felvetésekkel kapcsolatban meg azt gondolom, ha egy pályázó nem felelt volna meg a feltételeknek, akkor a pályázót a bizottság értkelés nélkül kizárta volna, és ha maga a pályázat törvényt sértve lett volna kiírva, azt a felettes szervek nem engedélyezték volna. Ha meg maga a pályázó akarna törvényességi óvást benyújtani, akkor felmerülhet az a kérdés, miért nyújtott be pályázatot, és miért vett részt a kiválasztási procedúrában?
Számomra mindegy, hogy a két jelölt közül ki vezeti a Romano Khert a következő 5 évben, nekem nem tisztem ebben döntést hozni, de fővárosi lakosként azt várnám el egy ilyen intézménytől és igazgatójától, hogy ne családi, baráti, vagy politikai érdekeket szolgáljon, hanem valódi közösségi értéket képviseljen, és ne kifizetőhelyként, politikai ugródeszkaként kezeljék az egyetlen ilyen intézményünket. Elég volt az elmúlt 10 év teszetoszaságából, a láthatatlan tevékenységből.
Most végre megcsillanhat a változás reményének fénye, ne árnyékoljuk már be ezt is, mert a vége az lesz, hogy minden marad a régiben, és amit eddig elértünk, azt is elveszìtjük! Vagy ez lenne az új cél? Megint ez a cigánymunka?
